- ...egy vacsora mellett? - nyögtem ki végre.
- Üzleti vacsora?
Te jó ég! mi van velem? Iszonyatosan nagy zavarban voltam.
- Öhm... lehet az is - mondta halkan. Remélem, azért hallotta. A zavarom egyre erősödött.
- Miért? Mi lehetne még? - kérdezte.
- Hát... nem is tudom. Te mit szeretnél? - néztem fel rá. - Mi legyen?
- Te mire gondolsz?
Ezt nem hiszem el! Ez a nő direkt szórakozik velem! Na, majd egyszer visszakapja. Úgy éreztem, mindjárt lángra kap a fejem.
- Randi? - nyögtem kétkedve. Gonosz mosolya most szelíddé vált, és azt mondta:
- Örömmel.
Mikor ezt kimondta, megkönnyebbültem.Visszatért a magabiztosságom.
- Akkor hétre érted megyek - mondtam, és éreztem, hogy a fejem visszanyeri eredeti színét.- De most mennem kell.
Csalódottság ült ki az arcára.
- Tényleg sajnálom! Este találkozunk. Szia. - mondtam, és kiszáguldottam az épületből.
Kint rögtön kiszúrtam a fekete Range Rovert.
- Hát te? - ültem be Fred mellé.
- Hát én, csak elmentem kajáért, aztán visszajöttem. De mi ez a nagy vidámság?
- Semmi.
- Aha, na ki vele!
- Mondom, hogy semmi!
- Hm...hát jó... Előbb vagy utóbb úgyis elszólod magad!
- Csak hiszed! - mondtam és még jobban belevigyorogtam a képébe. Tudom, hogy ez idegesítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése