Huszadik rész (Alex)

- Oké, ki vállalja, hogy beépüljön, és elkapja a rosszfiút? - nézett körbe Ian.
- Én. - szólaltam meg. nem tudom miért, de az az érzésem volt, hogy ezt muszáj nekem csinálnom.
- Biztos?
- Aha. Már jól vagyok. Teljesen.
- Rendben. Akkor szerintem már indulhatsz is. Fred elkísér.
De jó. Díszkíséretet is kapok. Hiába beszélek én nekik, hogy jól vagyok. Vagyis neki. A fülén ül. De nem mondhatok nemet Iannek. Mégis csak ő a főnök...
- Oké, itt már kirakhatsz. - mondtam Frednek, mikor már majdnem ott voltunk.
- Mi van? Ciki, hogy a papa visz munkába? - kérdezte gügyögve, majd felnevetett.
- Igen. Elég ciki - morogtam.
- Rendben. Lásd, milyen jó fej vagyok, itt kiraklak. - mondta vigyorogva, és leállította a kocsit.
- Köszönöm, apuci! - mondtam, és kiszálltam.
Elléptem a kocsitól, ami rögtön felbőgött, és elsuhant. Felnéztem az épületre. Vettem egy nagy levegőt, és bementem.
Egy férfi várt az előtérben, az oldalán két emberrel. Egy nő, és egy férfi. Mind a kettő szőke. Háttal álltak nekem. Nagyon próbálták meggyőzni a főnöküket - gondolom - valamiről. A szőke férfi hátra nézett. Mikor meglátott, kicsit meglepődött, majd intett egyet, és visszafordult. Most a két férfi próbálta meggyőzni a nőt. A szőke férfiről már tudtam, hogy Eric az.
A főnök végül döntött, és Eric mosolyogva odasúgott valamit a nőnek, aki válaszul - egy pillanatnyi mozdulatlanság után - jól vállon csapta. Eric feljajdult, de még mindig vigyorogva elment, és otthagyta a főnökével
Heidit.