A nő csak állt, és nézett. nem zavartattuk magunkat, de én párszor a szemem sarkából odanéztem rá. Más már rég fejvesztve rohant volna el, de ő csak állt és nézett. Lehet, hogy sokkot kapott? Uh... Még csak az kéne, hogy a nyakunkba szakadjon egy sokkos állapotban lévő nő, aki rájön a titkunkra. A végén elszabadulna, elárulna minket, aztán, ha a fél-démonok fülébe jut, a csajt diliházba dugják, mi meg szépen cseszhetünk mindent, amit eddig felépítettünk. Csodás!
- Ian...
- Ha?
Odamentem hozzá és halkan beszélni kezdtem.
- Mi lesz a csajjal? Szerintem valami nincs rendben nála... Te mit gondolsz?
- Az tuti, hogy valami nem okés vele. Hogy mit csináljunk? Őszintén szólva fogalmam sincs.
- Nem kéne valakinek hazavinnie és kitörölni a fejéből a ma éjszakát?
- De. Ez jó ötlet! Vidd haza, és törölj ki mindent!
- Mi? Ne! Nem! Én...? Ne már!
Kérlek, kérlek, ne nekem kelljen! Nem tudok bánni a nőkkel. Nagyon nem. - fohászkodtam magamban.
- Mi van?
Ian nagyon értetlen fejet vágott.
- csak nem félsz? A nagy, és erős Alex fél a nőktől? - kérdezte vigyorogva.
- Nem, csak... - kezdtem. - Én nem tudok bánni velük... Miért nem küldöd inkább...Jamest? Ő jól megérti a nőket. Beszél a nyelvükön. Nem úgy, mint én...
- Nem! Te mész, és kész! Veheted parancsnak is!
- Oké...- mondtam lelombozottan.
- És még jól is jöhet. Legalább "megtanulsz a nők nyelvén". - rajzolt macskakörmöket a levegőbe. - Ha nem is tökéletesen...
