Mikor Alex elment, kb. egy perc múlva kopogtak. Még az ajtónál álltam, így csak megfordultam, és kinyitottam. Eric volt.
- Szia angyalom. - köszönt.
- Szia drága. Gyere be!
- Az előbb láttam kijönni a házból egy óriási hapsit. Ijesztő volt. Nem tudod, kinél volt?
- De. De miért érdekel?
- Csak kíváncsi vagyok. Tudod...- vont vállat Eric - És utána elmondhatod, hogy miért nem hallottam felőled négy napig. Heidi, komolyan aggódtam!
- Tudom. És sajnálom!
- Oké, oké. Szóval ki volt ez?
- Alex.
- Alex. Szóval nálad volt...Heidi, csak nem bepasiztál? Mondjuk nem csodálkoznék. Hisz egy gyönyörű, okos, és fiatal nő vagy.
- Kösz a dicséretet, de nem pasiztam be.
- Akkor miért volt nálad? Úgy tudom, rajtam kívül még pasi ide be nem tette a lábát...
- Azért, mert ők is segítettek nekem, és én is neki. Ennyi.
- Aha. - mondta Eric mosolyogva. - Láttam a fickót. nekem nem tudod bemesélni, hogy kicsit sem tetszik. De...várj! Mi az, hogy ''ők''?
- Öhm... hát ő és a társai... megmentettek egy motoros bandától. Aztán... Alexnek azt mondták, hogy kísérjen haza, és, amikor ideértünk hallott valamit, engem meg felküldött. Utána pedig egy idő után lementem megnézni, hogy mi történt, és Alex ott feküdt sebesülten, meg minden...
Ericnek tátva maradt a szája.
- Mégis, mikor akartál szólni?
- Miről?
- Heidi! Meg is halhattál volna!
- Tudom, és...
- Oké, sajnálod...Elugrasz nekem a kajáldába?
- Aha... úgyis rég voltam már ott.
Az a bizonyos kajálda Ericé. Egyszerűen imádja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése