Huszonharmadik rész (Heidi)

Mikor Eric végre előkerült, szélesen rávigyorogtam, és 'í'-zve, mint egy kis kamasz, odarohantam hozzá. Szinte a nyakába ugrottam örömömben.
- Úristen, Heidi! Mi történt? Olyan vagy, mint egy kislány. - mondta, miután visszanyerte az egyensúlyát, mivel majdnem elsodortam.
- Hát...tudod, igazán nem történt semmi. - mondtam vontatottan, miközben olyan szélesen vigyorogtam, hogy majdnem kiestem a számon.
- Áruld már el! Ne tépkedd az idegeim!
- Szóval... az történt, hogy - folytattam ugyan olyan vontatottan, mire Eric csúnyán nézett rám. - Alex elhívott vacsizni!
Ericnek tátva maradt a szája.
- Randi?
- Ha akarom az, ha nem, akkor üzleti vacsi...
Anyám. Úgy vigyorgok, mint egy vadalma. Mindjárt szétreped az arcom. Kicsit visszafogtam magam.
- És, mit beszéltetek meg?
- Azt, hogy hétre jön értem. Nem tudom hova megyünk.
- Vedd fel a fekete ruhádat. Tudod, az a vad, és szexi, amihez az a töltényes, vagy szegecses öv van.
- Nem...Az túl kihívó. És nem is étterembe való.
- De, ha fölveszed hozzá azt a vörös, hosszú kardigán szerű valamit, akkor pont jó. Az valamennyire leszív a vadságából...és azt a fekete magassarkút, amit nemrég vettél... El fog ájulni tőled!
- Hm...majd meglátom. Tudod... elmehetnél valami divat tervezőnek, vagy valami ilyesminek.
Eric felhorkantott, majd azt mondta:
- Nem értek én az olyanokhoz...
Szörnyen lassan telt el a nap. Három órakor már nem lehetett velem bírni. Tiszta ideg voltam. Öt órakor elkezdtem készülődni. Gyorsan letusoltam, majd felvettem a ruhát, amit Eric ajánlott, a vörös " kardigán szerű valamivel ", és a fekete magassarkúval. Tényleg nagyon jól nézett ki együtt. Hálás voltam Ericnek. ha nem ajánlotta volna ezt, tuti, hogy órákig válogattam volna. Miután felöltöztem, megcsináltam a hajamat. A végeredmény, egy hullámos, szőke szénaboglya lett. Szépen eligazgattam, és oldalt egy-egy tincset hátratűztem egy hullámcsattal. Csak sikerült valamit kihoznom belőle. Betettem egy fülbevalót, feldobtam egy minimális sminket - amit nem nagyon szoktam, csak alkalomadtán, meg Eric úgyis azt mondogatja, hogy: "Egy természetes szépségnek minek festenie magát?" - aztán előszedtem egy pici táskát, amibe beleraktam a telefonom, pár zsepit, és a paprika spray-t, amit Drága barátomtól kaptam, plusz elrejtettem egy eldugott zsebbe egy kis kést. Légy boldog, Eric! - gondoltam. Tőle kaptam azt a két kis ''védelmezőt''. Csak azt nem értem, hogy hogyan szokta megtudni, hogy nálam vannak-e. Ugyanis, mikor rájön, hogy nem volt nálam XY helyen, mindig megtartja a hegyi beszédét, hogy ilyen környéken...meg ilyen emberekkel körülvéve... bla, bla, bla... Már kívülről fújom az ilyeneket. Rosszabb, mintha az anyám lenne!
Mikor elraktam mindent, kopogtak. Odamentem az ajtóhoz, és kinyitottam.
- Szia. - köszöntem.
- Szia... - köszönt Alex is, majd nagy szemeket meresztett rám.
Vajon tetszem neki? Nem túl vad ez a ruha egy vacsihoz? Az egyik térdemet befelé fordítottam, és az alsó ajkamat harapdáltam. Mindig ezt csináltam, amikor ideges voltam.
- Öhm... gyönyörű vagy! - mondta egyszer csak. - Indulhatunk?
- Persze. Csak hozom a táskámat. - mondtam. Nagyon megkönnyebbültem. Vagyis tetszem neki. Szuper!
Beszaladtam a táskámért, majd vissza Alexhez. Felkaptam a kulcsom. Kimentünk, és bezártam az ajtót. lementünk, és a Range Rover várt minket. Alex kinyitotta nekem az ajtót, és beültem. Megvártam, amíg ő is beszáll, és megkérdeztem:
- Hova megyünk?
- A környék legjobb éttermébe. Az egyik haveromé. Láttad őt is aznap este.
- Melyikük?
- James.
- Ezzel most nem sokat mondtál...
Elmosolyodott, majd bővebb leírást kaptam tőle Jamesről.
- Ő volt, aki... aki a "hulla" után vetette magát.
- Á, igen. Most már tudom.
Hirtelen, a semmiből bekanyarodott elénk egy autó. Alex még pont le tudott fékezni.
- Ó, hogy az a... - morogta, majd vadul visszamutogatott a sofőrnek. - Apám... Jól vagy? - fordult hozzám.
- Persze.
- Rendben. Csak azt nem értem, hogy minek van az a két szines izé a fején, ha úgyse használja?! - mondta, de a hangja már teljesen nyugodt volt.
Hm. Úgy látszik, elég türelmes tud lenni, ha akar. Ami, ha velem van, nem jöhet rosszul. Néha rendesen fel tudom forralni az emberek agyvizét. Egyszer- kétszer Ericet is sikerült kikészítenem. De, az már rég volt.
Alex megállt az étterem előtt, és kiszálltunk.
- Gyere. - mondta angyali hangján, és a kezét úgy tartotta, hogy belé karolhassak.
Beharaptam az aló ajkam. Mikor belé karoltam, elmosolyodtam. Így léptünk be az étterembe. Egy elegáns pincér odajött hozzánk, és üdvözölt minket.
- Mr Brown. Kisasszony. Üdvözlöm Önöket. A szokásos helyre kísérjem Önöket? - kérdezte Alextől.
- Nem. A mellette levő kétszemélyes asztalt szeretnénk.
- Rendben. Kérem, kövessenek!
- Miért csinálod ezt? - súgta oda nekem Alex, miközben a pincért követtük.
- Mit? - kérdeztem értetlenül.
- Azt, hogy így harapdálod az ajkad.
- Ja, öhm... miért?
- Ezt kérdezem én is.- mosolyodott el.
- Úgy értem, miért kérdezed?
- Nem tudom. Aranyos vagy, amikor ezt csinálod.
- Köszönöm.- mondtam elpirulva. - Idegesség. Azt hiszem. Akkor szoktam.