Olyan gyorsan mentem el vásárolni és vissza, amilyen gyorsan csak tudtam. Alex hihetetlenül gyorsan gyógyult, de akkor sem akartam sokáig egyedül hagyni. Mindenféle kaját és italt vettem. Nem tudhatom, hogy mit szeret és mit nem.
Mikor hazaértem magunkra zártam az ajtót. Mióta Alex itt van mindig ezt csinálom. Bementem a vendégszobába ahol Alex volt. Az ágy szélén ült, lehajtott fejjel. Az ajtóban leraktam a cuccokat és odamentem hozzá. Nem nézett fel, de a fejét picivel feljebb emelte, jelezve, hogy észrevett.
- Hogy érzed magad?
Felkapta a fejét. Úgy nézett rám, mintha meg lenne rémülve. Aztán értetlenséget láttam rajta.
- Heidi?
- Igen?
- Hogy... hogy kerültem ide?
- Őszintén szólva, nem tudom, hogy tudtalak felcibálni ide, de sikerült.
- És azután mi történt?
- Hát...- elvörösödtem - Csupa vér voltál és szinte mindenhol sebek borítottak... ezért... szóval... leszedtem rólad a ruhádat és megmosdattalak, aztán kerítettem valami rendes ruhát és rád adtam. - hadartam el végül.
Ő csak mosolygott és azt mondat:
- Nagyon szörnyű volt?
- Öhm... hát csak... a sebek...- motyogtam, mire Alex felnevetett, majd feljajdult.
- Aú...
- Mi történt? - kérdeztem riadtan és odaléptem elé.
- Semmi, csak a nevetés nem a legjobb ötlet...
Nem értettem mi van velem.Még sosem aggódtam senkiért sem ennyire. Még Ericért sem, pedig ő a legjobb barátom. A családom meg már rég nem él vagy nem foglalkozik velem.
- A barátod telefonált...
- Ki?
- Nem tudom. Egy férfi. Hagyott üzenetet.
- Eric?
- Nem tudom.
Kimentem a telefonhoz és lenyomtam a gombot. Egy egész kis beszédet tartott. Gyorsan felhívtam Ericet.
- Szia. Végre! - szólt bele a telefonba.
- Szia. Sajnálom, hogy nem hívtalak, csak... nem voltam valami jól... és...
- Heidi, Heidi, Heidi... Ha valamit nem akarsz elmondani, nyugodtan közöld velem, hogy "semmi közöd hozzá, drága" vagy valami, de Ne Hazudj, kérlek! Nem bírom!
- Bocsi! Sajnálom. Majd valamikor elmondom, ha tehetem, de jól vagyok, szóval nyugi! Semmi bajom!
- Rendben, akkor azt mondom odabent, hogy beteg vagy...
- Köszönöm, Eric! Nagyon hálás vagyok. Ha bármi van, hívlak!
- Remélem is! Na szia. Jó légy, angyalom!
- Rendben. Szia, drága. - mondtam mosolyogva és letettem a telefont.
- Hiányol téged? - hallottam Alex hangját az ajtóból.
- Kicsit.
- Nem kéne elhanyagolnod miattam a barátod.
- Túléli. Amúgy is megérti... gondolom... végül is már legalább 15 éve ismer.
- Olyan rég óta vagytok együtt? - kérdezte meglepetten.
Ó! Azt hiszi... Végre leesett, hogy gondolja azt, hogy "barát".
- Jaj, nem! Ő nem úgy barát. Vagyis... úgy értem, hogy nem a pasim. Eric a legjobb barátom.
- Ó, bocsánat, én csak...
- Semmi baj.
Egy darabig álltunk egymással szemben, majd megszólalt.
- Mennyi ideig nem voltam magamnál?
- Úgy... 4 napig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése