Mikor felébredtem világos volt. Ó, a rohadt életbe... Minden porcikám fájt, ráadásul nem ismertem a helyet ahol voltam. Lehet, hogy elrabolt? Nem. Az nem lehet. Ez a hely nem úgy nézett ki mint egy bűntanya. Kedves helység volt, lágy színekkel, finom illatokkal.
Egy telefon csörrent. Nem vették föl, így bekapcsolt az üzenet rögzítő. Egy férfi beszélt.
"Nem tudom, hol vagy és mit csinálsz, de nagyon aggódom érted, angyalom. Napok óta nem hívtál és dolgozni sem jöttél. Kérlek, szépen kérlek, feltétlenül hívj fel, ha ezt megkaptad! Ha nem, átugrok hozzád. Csók angyalom. Várom a hívásod!"
Ekkor kezdett beugrani, hogy mi is történt valójában. De hogy kerültem ide fel? Tuti nem ő hozott be. Nem bírna el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése