Nem fogok elbírni vele egyedül. A többieket sem tudom felhívni. Észrevenné és amúgy sem érnének ide időben. De ha nekem jön, nem fogom hagyni magam. Ráadásul Ian rám bízta Heidit is. Milyen szép név. Heidi...
Ó, hogy az a... Mi a franc ütött belém? Milyen szép név? Basszus.
Megláttam a sötétben, amint felém tartott a vámpír. Egy gonosz, nagybetűs VÁMPÍR. Én és a Harcosok "csak" fél-vámpírok vagyunk és a fél-vámpírok nem tudnak elbánni egy kifejlett vámpírral, ha úgy adódik. Szar ügy... Nagyon is. Ha ez most nekem esik, nincs rá garancia, hogy élve megúszom. A francba! Nem így terveztem a halálomat...
Miközben ezen elmélkedtem, nem vettem észre, hogy milyen közel került hozzám ez a rohadék. Aztán megtámadott, én pedig hanyatt vágódtam, ahogy rám ugrott. Nem vagyok félős típus - hogy is lehetnék, hisz Harcos vagyok?! - de most azért elrebegtem egy imát magamban, majd erre gondoltam:
Édes Istenem, add, hogy ezt túléljem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése