Huszonhatodik rész (Alex)

Egy darabig csak néztünk egymás szemébe. Aztán megcsókoltam. Csodálatos volt. Még sosem éreztem ilyet. Olyan volt, mintha szikrák pattogtak volna körülöttünk. Az ajka nagyon puha és édes volt. Akár órákig is képes lettem volna csókolni őt. Elhúzódtam...volna, de nem engedte. Kicsit belemosolyogtam.
Ez volt életem egyik legszebb éjszakája...
Úristen! Mióta beszélek így? Azt hiszem, a szerelem elvette az eszemet...
Mikor felébredtem, Heidi nem volt sehol. Megrémültem. Aztán meghallottam, hogy folyik a víz. Biztos fürdik.
Jó kedvem volt. Úgy döntöttem meglepem - bár, lehet, hogy ijesztés lesz belőle véletlenül.
Bementem a fürdőbe. Vagyis csak az ajtóig. Az ajtóban megálltam.
Mikor végzett, már nyitotta a zuhanyzó ajtaját, amikor felkaptam a törölközőt, és odaléptem.
- Tessék.- nyújtottam oda neki mosolyogva.
- Köszönöm. - vette el. Először meglepődött, de elmosolyodott. Kicsit hátrébb mentem. Heidi maga köré terítette, és kilépett. Mézszőke haját az egyik vállán előresimította. Vizes volt, így sötétebb is. A bőre csillogott a vízcseppektől.
- Gyönyörű vagy! - mondtam, és magamhoz húztam, mikor elment volna mellettem.
- Te pedig nagyon édes. De...tudod, még most sem érzem magam teljesen jól. Sajnos eléggé fáj...itt.- mutatott a vállára - ...és itt...- most a nyakára - ...de leginkább itt.- végül a szájára.
Ahova mutatott, mindenhova adtam neki egy gyógypuszit.
- Tegnap óta elég sokat vigyorogsz...- mondtam - megtudhatom az okát?
- Semmi különös. Csak boldog vagyok.
- Az jó, mert én is.
Mikor Heidi felöltözött, kimentünk a konyhába enni. Leültettem az egyik székre, és nekiláttam a főzésnek.
- Kész főnyeremény vagy.- szólalt meg egyszer csak.
- Miért? - kérdeztem.
- Úgy látszik még főzni is tudsz. van valami, amit nem tudsz?
- Ó, de még mennyi minden... - jelent meg Chris. - ha te azt tudnád...- Odaállt mellém.- Állítólag - folytatta - a nőkkel sem tud bánni, de ezt kivételesen nehezen tudom elhinni.
- Miért? - kérdezte Heidi.
- Csak rád kell nézni. Úgy vigyorogsz, mint egy vadalma. - mondta, mire Heidi felnevetett, tőlem pedig kapott Chris egy jókora taslit.
- Áú! Ezt most miért?
- Mert modortalan vagy. Egy hölggyel beszélsz, ne feledd! - hallottuk Ian hangját az ajtóból.
- Na jó, én megyek is. - mondta színpadiasan Chris, de az ajtóból még visszaszólt - Amúgy Chris voltam. Örülök, hogy megismerhettelek, Heidi! - majd kiment.
- Vicces egy fickó. - jegyezte meg Heidi, mikor Ian is elment.
- Az. De néha már idegesítő.
- Olyannak tűntök, mint egy nagy család. Ti a rakoncátlan kölykök, Ian pedig az apuka, aki mindenre figyel.
Ezen elmosolyodtam.
- Szereted a rántottát, ugye? - kérdeztem.
- Igen.
- Akkor jó. Tessék. Jó étvágyat! - mondtam, és elé raktam.
- Te nem eszel?
- Nem. Elvagyok nélküle is.
- Hogy bírod így, hogy ilyen keveset eszel?
- Mi mindannyian ilyen keveset eszünk. Nekünk nem szükséges sok étel. De Alex és Ian még nálunk is kevesebbet esznek. - szólt be az ajtón James. - Jó étvágyat. Erről jut eszembe. Philip mondta, hogy voltatok az étteremben. Remélem tetszett.- mondta Heidinek.
- Igen, nagyon tetszett!
- Akkor jó. - mosolygott rá, majd komoly képpel hozzám fordult. - Jössz ki? Majd. Vagy inkább vele maradsz?
- Nem tudom. Majd meglátjuk, James. Amúgy... szerinted elmondjam?
- Mit? Ja...Ez a te döntésed! Ian is ezt mondaná, tudod.
- Bizony! - hallottuk Ian hangját, nem tudni honnan.
- Oké. - sóhajtottam.
James kiment, Heidi pedig felém fordult.
- Itt mindenki hall mindent? - kérdezte.
- Általában igen. De senkit se zavar. Nincsenek titkaink egymás előtt.
- Az jó... - mondta elgondolkozva.

Huszonötödik rész (Heidi)

- Gyere. - nyújtotta a kezét Alex. - Megmutatom merre van a szoba.
Megfogtam a kezét, és leugrottam az ágyról. Hirtelen rám tört egy késztetés, hogy érintsem meg az arcát.Csak egy pillanatra. Csak egy érintés. Nagyon szerettem volna, de úgy döntöttem, nem most.
Egy folyosón mentünk, ahol bekanyarodtunk jobbra. ott a második ajtón benyitott Alex, és bementünk.
A szobában mindent sötét színek uraltak. Leginkább a fekete, szürke, vagy a kék. Alex elengedte a kezemet - sajnos. Szívesen fogtam volna még. Akár örökre is, ha kell - ,és körbevezetett. Három részből állt. Egyikben egy ágy, és egy íróasztal volt. A másik egy fürdőszoba volt. A harmadik volt a legkisebb, egy gardróbszoba, aminek volt egy része, amit nem lehetett kinyitni. Nem kérdeztem meg, mi van ott, mivel, ha olyan lenne, elmondaná.
Az ágy hatalmas volt. (kb. kétszer akkora, mint az enyém, pedig azért az sem mondható éppenséggel kicsinek. Ezen legalább tízen elfértek volna...) Leültem rá.
Alex már ment volna. Épp nyitotta az ajtót, mikor rászóltam.
- Várj!
Megfordult, és rámnézett.
- Nem...nem maradnál? Nem akarok egyedül lenni, és az ágyon is tudunk osztozni bőven.
Egy darabig csak nézett, majd azt mondta:
- Akkor sajnos el kell viselned, hogy egy szál alsógatyában vagyok. - mosolyodott el.
- Volt már ennél ezerszer rosszabb dolog is, amit el kellett viselnem.
- Akkor...jó éjt. - mondta, és lekapcsolta a villanyt.
- Jó éjt. - mondtam én is, és felhúztam a lábam az ágyra, majd betakaróztam.
Éreztem, ahogy Alex alatt lesüllyed az ágy, ahogy lefeküdt.
Nem tudtam aludni. Először is azért, mert nem igazán voltam álmos. Másodszor pedig azért, mert a szívem úgy járt, mint a... nem is tudom... hát, majd kiugrott a helyéről. Hogy miért? Nos azért, mert szerettem Alexet, amit el is mondtam neki - na jó, csak utaltam rá - és most itt fekszik tőlem kb. egy karnyújtásnyira. Ez hihetetlen.
Háton feküdtem, amit csak tíz percig bírtam. Oldalra fordultam, de ezt sem bírtam sokáig. Egyszerűen nem tudtam elaludni.
- Alex. - suttogtam, és felé fordultam. - Alszol?
- Nem.
- Nem tudok aludni.
- Én sem.
Közelebb húzódtam hozzá. Erre felfigyelt, és ő is az oldalára fordult.
- Tudom, elég hülyén tudok időzíteni, de... - na, most ugrik a majom a vízbe! - Szeretlek! Teljes szívemből, és nem érdekel, hogy mi a munkád, vagy hogy ki vagy valójában... Nem érdekel semmi.
- Hát... ez tényleg elég fura időzítés ehhez, de... én is szeretlek - mondta, és a végén már csak olyan messze volt tőlem, hogy az orrunk pont nem ért össze.

_____________________________________________________

Sajnálom! Úgy érzem félnem kéne. :P Itt abbahagyni...